A jobbkéz-szabályt tényleg meg kellene szüntetni?
A mából nézve úgy tűnhet, hogy a Mindenható a nyolcadik napon a jobbkéz-szabály megteremtésével folytatta a munkát. Bölcs előrelátását azonban sokan kétségbe vonják, és felteszik a kérdést, hogy miért nem lehet mindenhová kitenni a megfelelő macisajt-táblát, és akkor minden oké lesz.
Vagyis ma úgy működik az elsőbbség kérdése, hogy két út keresztezi egymást, akkor a jobbról érkezőnek van elsőbbsége, vagy a balról érkező villamosnak. Ehhez képest a macisajtot, lámpát, stop táblát kvázi kivételként kezeli a KRESZ, vagyis ha bármi történik, van mihez nyúlnunk. Mármint van szabály akkor is, ha nincs semmi. Egyszerű, és van benne racionalitás.
Egyrészt villamos az ország nagyon kis kiterjedésű részén részén van. Valamint a forgalomszervezők többnyire már belátták, hogy a balról érkező villamosnak úgy sem adja meg senki az elsőbbséget, szóval inkább kiraknak egy elsőbbségadás-táblát, sőt, lámpát is villamosnak, hogy ez a passzus csak természeti csapások esetén lépjen életbe, vagy amikor az összes közúti jelzést ellopják. (A KRESZ egyébként arra az esetre nem ad megfejtést, hogy mi van, ha egy trópusi ciklon eltakarít minden jelzést a kereszteződésből, és keresztezi egymás útját két villamos. De ezt majd ráérünk eldönteni akkor, ha bekövetkezik.)
A másik alapkérdés, hogy miért a jobbról érkező kap elsőbbséget? Persze lehetne a balról érkezőnek elsőbbsége, de mivel ő halad a közelebbi sávban, sokkal több időd és esélyed van a jobbról érkezőt észlelni, és ha késlekedsz, még van 2-3 extra métered megállni. A balról érkezőknek meg ott van Anglia, Málta és az összes olyan ország, ahol az út bal felén közlekednek. Update: Illetve, akármilyen fura, a balra oldalon közlekedők is jobbra adnak elsőbbséget. Nálunk a jobbkéz-szabály praktikusabb.
Viszont a KRESZ először a múlt század 50-es éveiben állt össze Európában egy többé-kevésbé egységes rendszerré, és nagyjából az akkori viszonyokat tükrözi a felépítése és a logikája. Természetesen vannak lelkes kísérletek a megújítására, mert már kezd bonyolult lenni a dolog, ám ilyenkor mindig kiderül, hogy az egyszerűsítési célzatból általában egy bonyolultab KRESZ születik. Szóval jobb nem piszkálni. Az életünk egyre bonyolultabb, az autók gyorsabbak lettek, egyre többféle guruló izé van az utakon, a városok megnőttek és irtózatos forgalomszabályozást igényelnek, nehéz ügy ez. Pedig ma már meg tudnánk tenni azt, hogy minden helyre kitegyünk egy elsőbbségadási táblát, ahová kell. De ha a helyi driftszakkör péntek este kidönti a táblákat, megint vissza kell nyúlnunk a jobbkéz-szabályhoz, amíg nem pótolják.
Oktatás?!
Vagyis nem a szabállyal van a baj, hanem az élettel és az alkalmazásával.
Kezdjük az elején, az oktatással. Ha ez ennyire alapvetően fontos szabály, hogyan lehetséges az, hogy a lányom, aki az idén végzi a nyolcadikat, csak tőlem hallott róla? Érdekes, az oviban meg bírták tanítani, hogy ha piros, akkor tilos, zebrán menj át és hasonlók, de azóta nem sikerült szintet lépni. Minden nap tud lenni tesiórája, évek óta szenvednek egy erkölcstannak csúfolt tantárggyal, két éve tanulnak fizikát egyetlen kísérlet nélkül, pusztán Powerpoint-prezik lemásolásával, de az egész elkúrt oktatási rendszernek nem volt EGYETLEN órája arra, hogy elmesélje a jobbkéz-szabályt a gyerekeknek?
Az alattomos jobbkéz
A másik nagy probléma a jobbkéz-szabály alkalmazása a gyakorlatban. És itt nyúljunk vissza az alapokhoz: alapvetően azért van a KRESZ, hogy haladjon a forgalom és ne legyenek balesetek. Ám egy csomó helyen meg kellene teremteni egy szabály alkalmazásának a feltételeit, mert különben csak arra jó az egész, hogy a baleset után eldöntsük, ki volt a hibás. Adott esetben kinek törik derékba az élete, mert nem ismerte az eldugott jobbos utcát, és mondjuk okoz egy súlyos balesetet.
Hogy mikre gondolok? Hát például az olyan esetekre, ahol nem is látszik a kereszteződés, tábla pedig nincs kihelyezve, hogy bármi figyelmeztessen. A lakókörnyezetéből mindenki tud hozni példákat, én is. Itt Pesterzsébeten például van egy jobbos utca, ami konkrétan egy üres parkolóhelynek tűnik. Persze aki ismeri a környéket, az tudja, de azért hogy is mondjam finoman: talán nem az a legjobb módszer.
És bár a jobbkéz-szabály arra született, hogy a senki földjén, ahová még nem ért el a civilizáció, legyen valamiféle rendező elv. Ám úgy 20-30 éve felkapott lett a forgalom csillapítására, 30-as zónákban és lakó-pihenő övezetekben. Ez Magyarországon annyit jelentett, hogy kikerültek a zónákra utaló táblák, és kész. A mai napig vannak esetek, hogy mostanában ráeszmél valaki egy fontos íróasztalnál, hogy jé, ez egy zóna mégis van valahol egy macisajt, holott itt csak jobbkezes utca lehetne! Leveszik a száz éve ott lévő elsőbbségadás táblát, és várják a hatást. Többnyire van is, de nem baj, a szabály megmondja, ki volt a hibás.
A másik dolog az, hogy Magyarországon van nagyon sok előírás, például sok település építési szabályzatában szerepel, hogy a sarki telken vagy le kell csapni a kerítés/ház sarkát, vagy átlátható kerítést kell oda építeni. Ahol kevésbé korrupt a vonatkozó hatóság, ott az engedélyezésig bedrótoznak egy átlátható kerítéselemet, és csak ez után építik meg oda a kínai Nagy Fal kicsinyített mását. Máshol meg eleve ezzel is megkapják az engedélyt, egy kis ejnye-bejnyével.
A kertes házas övezetekben hagyományosan a háztulajok gondozzák az utcán a növényzetet, és van, ahol Bálint Gazda emlékének adózva pont a sarokra sikerül beültetni valami embermagasságú örökzöldet vagy évelőt. Ma már szépen akadnak üres, elhagyott házak is, láttam már olyat, hogy egy kis ecetfa-erdő nőtt a sarokra, két roncs meg várta a trélert. Itt a balról jövő vitte el a balhét, ugye, mert a KRESZ előírja, hogy olyan sebességgel kell megközelíteni a kereszteződést, hogy... már ha látod, hogy ott egyáltalán utca van, de nem baj, az Önkormányzattól ötkor hazamehettek, az a lényeg.
Valóban egyenrangú utcák?
Az egyenrangú kereszteződést általában így ábrázolják a tankönyveken:
Csakhogy a trafóházakat, bambusznád-erdőket és egyéb, a belátást rontó dolgot leszámítva is lehet bonyodalom. Például ha az utcák nem pont merőlegesen találkoznak. Itt már megy a matek, hogy akkor most mi van. Például a ferdén szemből jövő akkor most jobbról jön, vagy egyenesen? Mert ha egyenesen, akkor nekem van elsőbbségem, hisz ő kanyarodik. Ha viszont jobbról érkezőnek minősül, akkor neki itten elsőbbsége van, nemde? Hány fokos szögtől jön jobbról, és hány fokos szögtől nem?
A harmadik probléma, amit egyébként én is megszenvedtem, ha az egyik fél nem túl motivált, hogy lassan közelítse meg a kereszteződést. Például amikor egy T alaprajzú kereszteződésben valaki a T felső szárán jön jobbról, akkor neki elsőbbsége van: tipikusan ezek a szántőföld széli utcák, ahol ezek az autó nyélgázon tépnek, míg a másik irányban szépen végigjobbkezezik a dolgot. Itt a T betű függőleges szárán érkezőknek ez halálcsapda, mert ha nincs semmi, ami lassításra kényszerítse a jobbról jövőt, annyi erővel stop táblát is kirakhatnának, mert ugye ahol 50, az valójában hetven. Majd pont lelassítanak, hogy a másiknak legyen ideje egyáltalán észlelni őket.
Ezt hívom én látszólag egyenrangú kereszteződésnek, mivel itt messze nem azonos esélyekkel vesznek részt a közlekedők a csattanásokban, de a szabály itt is betölti azt a szerepét, hogy valaki elviszi a balhét a bíróságon. Az ilyen helyeken gyakorlatilag kötelező jelleggel kellene MINDENHOL bármilyen egyéb megoldás arra, hogy a népek akkor is észlelhető szintre lassítsanak, amikor elsőbbségük van. Erre a leggyakoribb és legrosszabb megoldás a fekvőrendőr, sokkal jobb az elnyújtottabb dombszerű lassító, mert annél nem kell szinte megállni, ha normális tempóval (20-25 km/h) megy az autó, akkor nem üti szét a futóművet, de ötvennel elszáll. Dániában, Franciaországban zseniálisan csinálják ezt, minden szakembernek javasolnék oda egy tanulmányutat.
Ahol az agyad ledobja az ékszíjat...
A jobbkéz-szabály legdurvább alkalmazása az, amikor van egy elsőbbséggel rendelkező útvonal, és a szélrózsa minden irányából érkező többi utcának elsőbbségadás kötelező táblája van. Így tehát a védett útvonalról érkezők helyzete egyszerű, a többieké pedig mondjuk olyan, mint ezen a helyen:
Senki se gondolja, hogy ez egy kis forgalmú hely: a Gubacsi híd forgalmának egy része itt dönget le egy lehajtón, a híd tövében az újranyitott, sok embert vonzó fürdővel, egy 50-es évekbeli lakótelep, megtoldva az újabb, pár száz lakásos Mediterrán lakóparkkal, csónakházak, teniszpályák, jégcsarnok, uszoda, gimnázium, edzőterem.
A képen zöld nyilak jelzik azokat az irányokat, ahol az egyenrangúaknak le kell játszaniuk egymás között az elsőbbségi viszonyokat, a piros nyíl pedig az egyetlen védett útvonalról érkezők lehetséges haladási irányait jelzi. Egyszerű, mint egy pofon, nem?
A dolgot nehezíti, hogy szemből két tökéletesen párhuzamos utca érkezik, mindkettő kétirányú(!) közlekedéssel. Ők is egyenrangúak. Plusz van egy kis sziget, amin nincs a megkerülés irányát jelző nyíl, de mindegy is, mert ebben a szituban páran nem is tudják eldönteni, hogy párhuzamos utcák közül hová is akarnak menni (amúgy a nevük is ugyanaz: Vízisport utca, sok taxist és futár szív emiatt, mert a két ág teljesen máshová visz). Akik itt hibáznak, ezen a kis lyukon át szoktak korrigálni.
A főútvonal a híd felől érkező, egyirányú forgalmat jelenti. Itt van egy 30-as tábla, de a nyerges billencsek meg tudnak itt érkezni 60-nal, csak kicsit le kell vágni a szembe sávban. Ezt az onnan érkezők imádják, nem kell extrém sportokat űzni az adrenalinért. A gyalogosoknak ennek a lejtő alján kell átzarándokolniuk a hídon átjáró buszok megállóihoz, már aki nem kap szívbajt a zebrán.
A másik irányból érkezve viszont elsőbbséget kell adni a hídról lezúduló járműveknek, és mivel szarnak rá, hogy legalább a felfestéseket megújítsák, mindenki megy, amerre mer/lát. Ebből az irányból mindössze annyit tud az ember, hogy lesz egy macisajt, mert van egy előrejelző tábla. Ám mivel a támfalban van egy törés, és a tábla ott bújik meg, azt nem igazán látni, hogy hol és kinek kell majd elsőbbséget adni. A felfestés meg már nagyon kopott. Így miután tényleg meglátod a táblát, megmértem: papásan haladva úgy öt (5) másodperced van, hogy megfejtsd a szitut. Az már csak apróság, hogy nincs kiegészítő tábla az elsőbbségi viszonyokról, csak egy tájékoztató tábla, ami rosszul mutatja a továbbhaladási irányokat, hisz balra kettő darab utca van, és nem egy, ahogy a tábla mutatja.
Tegye fel a kezét, aki ezt öt másodperc alatt átlátja.
Sajnos az élet nem egy bazi nagy KRESZ-vetélkedő, ahol azé a legnagyobb dicsőség, aki meg tud fejteni pár másodperc alatt jól egy zaftos feladványt. Ezen a helyen érdekes módon nem szokott túl sok baleset lenni, mert annyira zűrös, és annyira nem tudja senki, mit kellene csinálni, hogy inkább enged. Ez nem jelenti azt, hogy itt mindenki szabályosan közlekedik, sőt, valószínűleg rossz sorrendben kanyarodik a többség, de egy biztos: nagyobb a figyelem, emiatt legalább viszonylag ügyel mindenki a biztonságra. Igaz, ha viszont baleset van, akkor az nem kicsi.
...és a fő hibaforrás:
És hogy a legfontosabbról is beszéljünk, megnéztem, mit csinálnak az autósok egy tökéletesen egyszerű, nem beláthatatlan jobbos kereszteződésnél. Megszámoltam, hogy hányan fékeznek és néznek be a jobb oldali utcába. Azt nem tekintem érvényes kísérletnek, amikor ötvennel-hatvannal benéz, mivel az elsőbbségadásra nem volt esélye. Szintén érvénytelen, ha valaki hússzal, de mereven előre nézve ment át. Egy forgalmasabb utcát választottam, vagyis nem olyat, ahol ha valaki kifekszik az útra, az ott hal éhen. A keresztirányú forgalom lényegesen kisebb errefelé, de azért azt nem mondanám, hogy nem jött pár autó, egy nem is kapta meg az elsőbbségét.
Titkos mérési módszerem alapja az volt, hogy beraktam egy fedélzeti kamerát a kocsimba, amivel leparkoltam a kereszteződéstől nem messze. Közben én meg a kereszteződésben ácsorogva figyeltem a vezetők fejmozgását, hogy az üveg csillogása ne zavarjon, polárszűrős napszemüvegben. Mindezt felmondtam hangrögzítőre, így a kamera és ennek a feldolgozásával kijött egy arány, hogy hányan foglalkoznak a jobbkéz-szabállyal.
Az eredmény: 12 szétnéz és lassít, 14 nem néz szét, vagy benéz, de lassítás nélkül megy át; plusz még kettő ráadásnak mobilozik. (A mobilozik, az nem telefonálást jelent, hanem a képernyő bámulását és nyomkodását.)
Remélem, az utak üzemeltetői és a forgalmi rend kitalálói ebből nem azt szűrik le, hogy akkor hagyjuk a fenébe, úgyis orosz rulett az egész.